Anna Marie Cruz a Fülöp-szigeteki vállalkozók megerősítéséről és az otthoni munkavégzésről


Az ázsiai-amerikai és a csendes-óceáni szigeteki örökség hónapja során kiemelünk néhány embert és márkát, amelyekről egész évben ismernie kell.
Anna Marie Cruz az alapítója Entrepinayship, a filippínai vállalkozókat kiszolgáló szervezet, amelynek jelenleg 500 nemzetközi tagja van. Az an kezelése mellett online könyvtár a filippínai tulajdonban lévő vállalkozások közül az Entrepinayship gyártja a "Alapító" podcast "Entrepinays",ésotthont ad értékes műhelyek egész évben. Cruz 2015-ben indította el a kezdeményezést azzal a jövőképpel, hogy "minden filippínai ember teljes mértékben kiaknázza potenciálját" - mondta Hunkernek.
Beszélgettünk a közösség vezetőjével arról, hogyan alakult az Entrepinayship, a legnagyobb kihívásokkal, amelyekkel a női vállalkozók mindig szembesültek, és hogy néz ki az otthoni irodája.
Hunker:Mi inspirálta az Entrepinayship elindítására?
Anna Marie Cruz:Üzleti tanácsadó voltam a Ázsiai-csendes-óceáni szigetország kisvállalkozói programja
és Keresés a pilipinói amerikaiak bevonására (SIPA) 2015 körül. Ezt megelőzően néhány évvel visszatértem Vietnamból is egy álomprojekten dolgoztam 19 szövőszékkel, akik az Egyesült Államokban éltek hegyek, és a projekt lényegében az volt, hogy segítsen nekik mikrovállalkozásokat létrehozni, mivel a turisztikai régióban nőtt a turizmus vidék. Tehát ez volt a módja annak, hogy valóban kihasználják ezt a gazdasági tevékenységet, és biztosítsák, hogy hasznot húznak belőle. Ez a projekt megmutatta nekem, hogy a nők felhatalmazásának egyik módja az, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy ellenőrzik-e az erszényt.Az Entrepinayship ebből a munkából jött létre, és miután egyedül jártam Fülöp-szigeteken. Nagyon gondoltam arra, hogy a vállalkozás milyen hatással van a nők életére, különösen ezeken a területeken szerte a világon. A vállalkozás a gazdasági szerepvállalás és önrendelkezés, valamint a nagyobb láthatóság és pozitív képviselet megteremtésének megközelítése. Itt kezdtem az Enterpinayship-et Los Angelesben, mint társadalmi hatású projektet FYLPRO (A filippínó fiatal vezetők programja) 2015-ben. Nemcsak a vállalkozói szellem ötletének támogatására, hanem arra is, hogy hatalmas nemzetközi diaszpóránkat kiaknázzuk különösen a filippínó nőket érintő nemek közötti egyenlőtlenségek kezelésére.

Hunker:Van olyan vállalkozó, akit különösen csodál?
AMC: Josie Natorialapítója és vezérigazgatója A Natori Társaság, mindig az egyik nagy hősöm lesz. Kivándorolt a Fülöp-szigetekről, az egyik legfiatalabb női pénzügyi vezető lett, majd egy olyan ruházati márkát alapított, amely kategóriájában az egyik legnagyobb lesz. Egy másik az Melanie Perkins, a Canva, amelynek innovációja ma annyi vállalkozót felhatalmaz a saját grafikai tervezésük megalkotására. Pedig a filippínó közösségből nagyon kevesen tudjuk, hogy ezek a nők megosztják örökségünket, és ez fontos hogy láthatóságot vonzanak rájuk mint példaképeket arra, hogy mit tudunk megvalósítani a vállalkozói szellemben és vezetés.
Hunker:Mit érzel a női vállalkozók egyik legnagyobb kihívása előtt?
AMC:A finanszírozás mindig is kérdés volt a nők számára. Hitelezőként dolgoztam. Az egyik ügyfelem pedig azt mondta, hogy amikor pénzt gyűjtött egy kockázatitőke-kezelőtől, az első kérdés az volt, hogy "Gyermeket tervez-e?" Tehát vannak elfogultságok. Ha van olyan iparága, amelyben a férfiak dominálnak, akkor tudja, hogy ez a gondolkodásmód egy döntési folyamat része.
Egy másik kérdés szerintem csak a pénz körüli hozzáállásunk. Tehát minél többet beszélhetünk a pénzről, annál jobban elkényelmesedhetünk a téma körül. Április például a pénzügyi műveltség hónapja. Tehát sokat teszünk annak érdekében, hogy felhívjuk a figyelmet arra, mit jelent pénzügyi szempontból jól teljesíteni, anyagilag képzettnek lenni, és elgondolkodnunk azon, hogy értékei hogyan kapcsolódnak a pénzzel kapcsolatos döntéseihez. Hozzáférhetőbbé kell tennünk a pénz témáját.
Van egy kulturális szempont is, és amikor a pénzről beszélünk a színes nők esetében. Összefügghet a traumával, a bevándorló tapasztalataival vagy akár az intézményekbe vetett bizalommal. A banktól és egyébként a nőktől a 70-es évekig nem voltunk képesek saját hitelkártyát vagy kölcsönt szerezni hím nélkül társ-aláíróként.

Hunker:Meg tudna osztani néhány finanszírozási lehetőséget a női vállalkozók számára?
AMC:A női tulajdonú kisvállalkozások adománygyűjtésének egyik legjobb megoldása a közösségi finanszírozás és a társadalmi tőke felhasználása vagy felhasználása. Az egyik szervezet, amelyet csatlakoztatni szeretnék, az IFundNők. Ez egy hitelezési vagy crowdfunding platform, amelyben a vállalkozás tulajdonosa adományokat gyűjthet. Ez hasonlít a Kickstarterhez vagy a GoFundMe-hez, de egy adott projekthez vagy vállalkozáshoz készült, és célja, hogy tőkét szerezzen a nők számára. A közösségi finanszírozás az alapító történetére összpontosít, és az adománygyűjtési folyamat inkább a hálózataikról szól, nem pedig a hitelekről vagy a hitelekre vagy befektetésekre vonatkozó hagyományos követelményekről.
Hunker:Az Entrepinayship olyan rendezvényeknek adott otthont, amelyek szintén hangsúlyozzák az öngondoskodást. Hogyan látja az öngondoskodást?
AMC:Ez abszolút fontos és szükséges, mert a világjárvány idején azt láttuk, hogy a nőknek, csak a hagyományos nemi szerepek miatt, általában nagyobb felelősség hárul a mások gondozására. A gyerekekkel akkor foglalkozunk, amikor az iskolák leállnak, és a nőknek emiatt gyakran ki kellett választaniuk a munkaerőt. Az öngondoskodás feltétlenül szükséges dolog, amely elősegíti a nők számára, hogy elvégezzék ezeket a más dolgokat, és összeadódhat. Rajtad múlik, hogy [eldöntsd], mi az öngondoskodás önmagaddal.

Hunker:Meg tudná osztani, milyen az otthoni irodája?
AMC:A Bay Beach-en vagyok a Long Beach-en, amely a strandtól az utca túloldalán található. Tehát az irodám része a tengerpart. Már a világjárvány előtt is otthon dolgoztam. Az otthoni irodám beállítása nagyon egyszerű. Csak a laptopom és az apró asztalom. Szándékosan elég kis helyünk van. Úgy gondolom, hogy a folyamat része, amin keresztülmentem, szintén csak minimalistabb. Tehát nagyon kevés dolgunk van és nagyon kicsi a helyünk. A világjárvány óta tett legnagyobb kiegészítés egy kölyökkutya.
Az ebédlőasztal is megvan, ha szükségem van egy kis változatosságra, és a munkaszüneteket kutyámmal sétálgatva töltöm, időt töltök a természetben, strandra járok és érzem a szellőt. Van egy külön munkatársam, amelyet bérbe adok, csak azért, hogy változatosságom legyen, és hogy határokat teremtsek a munka és az otthoni élet között.

Hunker:A minimalista munkaterület és az otthon koncentrál?
AMC: Őszintén szólva, azt hiszem, sokkal inkább arról van szó, hogy nem ragaszkodunk a dolgokhoz. Közvetlenül az összeomlás előtt az ingatlaniparban dolgoztam, és sok energiámat a dolgok felhalmozására fordítottam ez idő alatt. Az évek során rájöttem, hogy a dolgok nem annyira fontosak. Inkább az élményekre összpontosítanék, egyszerű, letisztult és kényelmes helyet tartanék a teremben. Sok időmet és energiámat üzleti céllal utazom.

Hunker:Melyek azok a dolgok, amelyek nélkül nem lehet élni, beleértve az utazást is?
AMC: Otthon a strandom van a közelben, és az úton gyertyák vannak. Vettem őket, amikor utazgattam, és nem vettem észre, mennyi különbség van az érzékszervi élmény szempontjából, mint a szag. Sok Airbnb-t csinálok, de ha egy régebbi szállodában vagy egy helyen szállna meg, akkor egy gyertya ekkora változást hozhat. Egyéb dolgok, amelyeket szeretek, a török törölközők. Használható strandtörölközőként, vagy csak sálként, vagy akár csak egy extra takaróként, ha éppen ki vagy fázva, vagy kis piknik takaróként.
Hunker:Kik azok a vállalkozók, akiket meg szeretnél osztani olvasóinkkal?
AMC:Belsőépítész Jhoeiy Ramirez, a Studio Jhoiey munkatársa, Klarissa Castro ékszertervező KMaeJewelry és a wellness, a jóga terapeuta Marissa Tolero.