Mi a különbség az egy- és kétszintes füstérzékelők között?

Bármilyen szerencsével a füstérzékelőt csak akkor hallja meg, ha véletlenül popcornot éget, vagy főzés közben kicsit túl sok füstöt füstöl. A füstérzékelők funkciója magától értetődő: érzékelik és figyelmeztetnek a füst jelenlétére otthonában. Míg egyes füstérzékelők érzékenyebbek, mint mások, mindegyik figyelmezteti az utasokat, és remélhetőleg megakadályozza a háztartási tüzek következtében a hosszú távú károkat, sérüléseket vagy halált.

Hasonló név ellenére, a füstérzékelők és a füstjelzők különböző dolgok. A füstérzékelő központi akkumulátort vagy áramforrást használ, amely mindent irányít, beleértve a riasztás hangját és a hő vagy füst érzékelését is. A füstérzékelők általában csatlakoznak a tűzjelző központhoz, de ha a füstérzékelő kialszik, az utasoknak továbbra is fel kell hívniuk a 911-et. A tűzjelző központ semmilyen módon nem kapcsolódik a tűzoltósághoz, ezért vészhelyzet esetén nem tudja automatikusan értesíteni őket.

A füstjelző önálló. Ez azt jelenti, hogy az energiaforrás, a riasztó és az érzékelő hardver egy eszközben vagy annak közelében helyezkedik el, szemben a központosított forrásból történő betáplálással. A füstjelzők lehetnek egyszeres, külön működtethetők, vagy több állomásból állnak egymással összekapcsolva, tehát amikor az egyik kialszik, az összes kialszik.

Az egyállomásos füstjelzők külön-külön működnek, és általában 120 VAC vagy 9 V-os akkumulátorokra támaszkodnak áramforrásként. A több állomású riasztások viszont mind csatlakoznak. Ez azt jelenti, hogy ha egy riasztást kikapcsolnak vagy kioldnak, az összes csatlakoztatott riasztás kikapcsol. Több állomás riasztás kapcsolódhat más otthoni hőmérsékletszabályozó eszközökhöz, például a termosztátokhoz.

Noha a füstjelzőknek és a füstérzékelőknek ugyanaz a funkciója, az egyik megfelelőbb egy házhoz, mint a másik. A füstérzékelők általában 95% -os hatékonysággal bírnak, összehasonlítva a füstjelzők 85–88% -os sikerességi arányával. Az állomások számát illetően a több állomásból származó füstjelzés végül olcsóbb a háztulajdonosok számára, mivel általában alacsonyabbak az előzetes költségek.

A füstérzékelők általában hatékonyabban működnek, mert központi riasztórendszerük folyamatosan figyeli őket. A füstérzékelők általában hasznosabbak olyan nagy körülmények között, mint egy szálloda vagy irodaház, míg a füstjelző nagyobb valószínűséggel az otthoni házban található.

Ha egy házban füstjelző van, a hálószobák közelében és a ház minden emeletén legyen egy. Mind az egy, mind a több állomásos tűzjelző riasztások elfogadhatók otthoni használatra. Ha valaki egynél több személlyel él, vagy hatalmas otthona van, akkor a több állomású füstjelzőnek lehet a legnagyobb esélye értesíteni mindenkit arról, hogy vészhelyzet jöhet létre, mivel az egyik riasztás kikapcsol, az összes többi riasztás bekapcsol ki.

Lehetőség van vezeték nélküli füstjelzőkre is, amelyek házon keresztül kommunikálnak vezeték nélküli vezeték nélkül. Amint a felhasználó programozza és párosítja a füstjelzéseket egymással, a vezeték nélküli füstjelzések továbbra is érkeznek ugyanazt a jelet és értesíti a ház lakóit, ha füst fenyeget, a hálózat. Ezeket a füstérzékelőket nem befolyásolja más vezeték nélküli eszközök zavarása, és sok hálózat akár 12 érzékelőt képes tárolni. Felhívjuk figyelmét, hogy a háztulajdonosoknak rendszeresen tesztelniük kell mind a hagyományos, mind a vezeték nélküli füstérzékelőket, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy megfelelő-e a működésük.

Remélhetőleg a füstérzékelőnek vagy a riasztónak nem szabad túlmutatnia ahhoz, hogy főzés közben vagy az akkumulátor lemerülésekor kismértékű bosszantást okozzon, és szüntelen sípoláshoz vezessen. Vészhelyzetek azonban előfordulnak, és a legjobb eszköz kiválasztása a vészhelyzet jelzésére az első lépés annak minimalizálása érdekében.