Különbség az Alodine és az Anodize között

Az Alodine és az Andodize egyaránt kémiai folyamatok, amelyek bizonyos típusú fémek védő oxid gátjának létrehozására szolgálnak. Ez a gát olyan fémekre történő alkalmazáskor, mint az alumínium, a niobium, a tantál, a titán, a volfrám és a cirkónium, megvédi a fémeket a korróziótól. Az Alodine és az Anodize közötti különbség elsősorban a gát alkalmazásának vagy létrehozásának folyamatában és a költségekben rejlik.

Az Alodinnal kezelt fémeket először savval kell metszetni. A felület előkészítéséhez az eloxáláshoz tisztának kell lennie a törmelékről, és sós víztartályba kell helyezni.

A savval maratott fémeket be lehet meríteni egy Alodint tartalmazó tartályba vagy festeni a vegyi anyaggal. A mártással a legegyenletesebb bevonatot kap, de mindkét módszert forró, erőltetett levegővel kell szárítani. Az eloxálás bonyolult elektro-kémiai folyamat. Eloxáló vegyszereket adunk a sós víztartályhoz és az elektródákat behelyezzük a reakció kialakulásához.

Az Alodin vékony felülettel védi a fém felületét. Az eloxálás a bevonatot szintén bevonja a felületre, de tovább behatol a fémbe, hogy egy vastagabb akadályt nyújtson, és azzal jár, hogy az anyag megkeményedik.

Az Alodin olcsóbban vásárol kellékanyagokat, és egyszerűbb alkalmazni, mivel ehhez csak a felület festeni vagy a vegyi anyagnak elegendőnek kell lennie a fém merítéséhez. Az eloxálás sokkal drágább vegyi anyagokat és elektrokémiai fürdőgépeket foglal magában. Az eloxálás folyamata veszélyesebb és több készség igényel, mint az Alodining.