Különbség a kohéziós és nem kohéziós talaj között

Az épület vagy út építésének egy része magában foglalja a talaj elemzését, amelyen az épület épül. A talajviszonyok biztosítják az épület vagy út fizikai alapját az évekig állni. A talaj összetételének műszaki szempontjai megvizsgálják a textúrák, az erősség és az állandóság különbségeit, amelyek megkülönböztetik a kohéziós talajokat a nem kohéziós talajtól.

A talajmechanika, más néven geotechnikai mérnöki tevékenység, magában foglalja a talaj mérnöki anyagként való használatát. Ez a tanulmányi vonal lehetővé teszi a mérnökök számára az építési és építési célokra alkalmas talajkörnyezet azonosítását. A talaj azon képessége, hogy tömörítse és nyomás alatt megőrizze állagát, meghatározza, hogy megfelelő alapot nyújt-e az építkezéshez. A mérnökök gyakorlatilag a talajkörnyezet fizikai tulajdonságait vizsgálják az építési projektekkel kapcsolatos előzetes tervezési folyamat részeként. Ennek eredményeként a kohéziós és a nem kohéziós talaj közötti különbségek jelentős szerepet játszanak annak meghatározásában, hogy egy adott terület működik-e az épület tervével.

A talaj textúrája közötti különbségek az adott területet alkotó kőfajtákból származnak. Idővel az időjárás és a víz eróziója a már meglévő kőzeteket talajrészecskékké bontja le. A textúrák közötti különbségek a talajt alkotó részecskék alakjában, méretében és elrendezésében mutatkoznak. Az agyag vagy finom részecskék jelenléte vagy hiánya határozza meg a talaj környezetében található kohéziós tulajdonságokat. Valójában az agyag és a finom szemcsés anyagok kötőanyagokként működnek, amelyek együtt tartják a talajt. Tehát a nem kohéziós talajkörnyezet kevés vagy egyáltalán nem tartalmaz agyagot vagy finom részecskéket, míg a kohéziós talajok nagy mennyiségű agyagot és finom részecskéket tartalmaznak.

A talaj tömörülési képessége a részecskék méretével és a mintában lévő agyag mennyiségével függ össze. Anyagként az agyag általában könnyen felszívja a vizet, mint egy homok típusú anyag. Ez az abszorpciós tényező növeli a talaj képességét a penészgomba tömörülésre. A geotechnikai mérnökök elemezhetik a talajmintát annak plaszticitása vagy az egymáshoz való összetételének mérése céljából. Tehát a kohéziós és a nem kohéziós talajok közötti különbségek nagynak mutatkoznak, szemben az alacsony plaszticitási tulajdonságokkal, a kohéziós talajok pedig magasabb pontszámmal bírnak. Valójában minél magasabb a talaj plaszticitási tulajdonságai, annál valószínűbb, hogy megtartja alakját, amikor további súlynak vagy nyomásnak vetik alá.

A nem kohéziós talajok nagy vagy szabálytalan méretű talajrészecskékből állnak, csekély agyagtartalommal vagy agyagtartalommal. Ennek eredményeként ezek a talajok hajlamosak változni vagy megváltozni az állandóságban különböző környezeti feltételek mellett. Az eső és a szél miatt a víz és a levegő anyagai bejuthatnak a talajba és ki. Ezek a feltételek tereket teremtenek a talajrészecskék között. A víz abszorpciója esetén az alacsony kohéziós tulajdonságokkal rendelkező nagy talajrészecskék alakja és állagának változása hajlamos a víz párolgására. Koherens talajok esetén az agyag és a finom anyagok bizonyos kötési képességet fenntartanak, amely megőrzi a talaj alakját és állagát.