Füstérzékelők: elemmel működő vs. Vezetékes

Egy működő füstérzékelő megmentheti az életét.
Kép jóváírása: rclassenlayouts/iStock/GettyImages
A füstérzékelők a 20. század fordulója óta léteznek, de az 1960-as évekig túl drágák voltak a népszerű használathoz. Ez megváltozott, amikor 1972-ben megjelentek az első, 9 voltos akkumulátorral működő ionizációs füstjelzők. Gyorsan szükségessé váltak a lakóépületekben a biztonsági felszerelések, hiszen a statisztikák szerint egy háztűz az 10-szer nagyobb valószínűséggel sérülést vagy halált okozni egy működő füstjelző nélküli otthonban.
A Nemzeti Tűzvédelmi Szövetség (NFPA) által a füstérzékelők szabályozására kidolgozott kódok a technológia változásával és a fogyasztói költségek folyamatos csökkenésével párhuzamosan fejlődtek. A füstérzékelőknek jelenleg két fő típusa létezik: elemes érzékelők, amelyek bárhol elhelyezhetők; és ún vezetékes füstjelzők, amelyek az otthoni elektromos vezetékekre vannak csatlakoztatva. Noha ez a típus tartalék akkumulátorral is rendelkezik, főként ugyanazon vezetékeken keresztül működik, mint az otthoni konnektorok és világítótestek.
Ha az Ön otthona 1976 előtti építkezésre készült, amikor az NFPA elfogadta az első kódot a füstjelzőkkel kapcsolatban, csak Az elemmel működő riasztók törvényesek lehetnek, de a nagyobb átalakítási projektek során valószínűleg át kell váltania egy vezetékes riasztók. Az állami jog megkövetelheti, de ami még fontosabb, szigorúan rögzített füstjelzők a tartalék akkumulátorokkal biztonságosabbak, mint az akkumulátorral működők.
A jelenlegi állami szabályozás eltérő, de ami az NFPA-t illeti, az új és a közelmúltban felújított otthonokat vezetékes és összekapcsolt kettős funkciójú füstjelzők zárt 10 éves lítium-ion akkumulátorokkal. A kifejezés összekapcsolt azt jelenti, hogy a riasztókat össze kell kapcsolni, hogy ha füstöt vagy tüzet érzékelünk, az otthon összes riasztója egyszerre szólaljon meg. És a kifejezés kettős funkciójú azt jelenti, hogy úgy tervezték, hogy érzékeljék a parázsló tűz füstjét vagy a nyílt lángú tüzek hőjét.
De... Mindegyikben van elem

A régebbi füstjelzők kivehető elemekkel rendelkeznek, de az újabbak általában tömítettek.
Kép jóváírása: AndreyPopov/iStock/GettyImages
Egyes füstérzékelők kizárólag akkumulátorról táplálkoznak, de a vezetékes füstérzékelők olyan elemmel rendelkeznek, amely csak áramszünet, például villámcsapás vagy más olyan esemény, amely megszakítja az elektromos hálózatot áramkör. Ez sokkal biztonságosabbá teszi a vezetékes rendszert, mivel csak abban a valószínűtlen esetben fog meghibásodni, ha az áramkör és az akkumulátor is meghibásodik. Ezzel szemben a csak elemmel működő füstjelző esetén a lemerült akkumulátor a riasztót csak egy műanyag darabká változtatja. Szerencsére a legtöbb elemmel működő riasztót úgy tervezték, hogy csipogó riasztást küldjön, ha az akkumulátor kezd lemerülni. Soha ne hagyja figyelmen kívül ezt a bevallottan bosszantó akkumulátor figyelmeztetést –rendszeresen cserélje ki az elemeket.
Mi köze van a vezetékezéshez?

A vezetékes füstérzékelőknek külön áramkörön kell lenniük.
Kép jóváírása: Daisy-Daisy/iStock/GettyImages
Vezetékes füstérzékelőkkel felszerelt újabb otthonokban vagy felújított otthonokban minden házban lévő érzékelőt csak a füstérzékelőknek szánt áramkörhöz kell csatlakoztatni. Rendben van, ha az összes érzékelőt egyetlen áramkörre kötik, de ez az áramkör nem tud táplálni más aljzatokat, lámpákat vagy készülékeket. Mint minden elektromos szerelvényre, a vezetékcsatlakozásokat egy jóváhagyott elektromos dobozban kell elvégeznie, amelyet általában a gipszkarton mögé szerelnek fel.
Bár az érzékelőket be lehet kötni úgy, hogy mindegyik a többitől függetlenül szólaljon meg, a legtöbb állami tűzoltóbíró (és a legtöbb tűz kódok) előírják, hogy hozzon létre egy összekapcsolt hálózatot, amelyben minden riasztás egyszerre szólal meg, ha füstöt vagy tüzet észlel. Ehhez a rendszert a fő áramköri panelről kell bekötni egy 15 amperes áramkörrel és egy 3-eres kábellel, legalább 14-es átmérővel. Ebben a bekötési sémában a fekete vezeték a forró vezeték, a fehér vezeték semleges, és a piros vezeték az utazó, amely összeköti az összes riasztást. A földelővezetéket nem használják a riasztókábeleknél, bár a földelővezetéket még mindig érdemes földelőcsavarral az elektromos dobozhoz csatlakoztatni.
Hova telepítsem a füstérzékelőket?

A füst és a hő felemelkedik, így a füstérzékelőnek a legjobb hely a mennyezeten van.
Kép jóváírása: IcemanJ/iStock/GettyImages
Az NFPA füstjelző kód jelenlegi verziója a következő helyeken követeli meg a füstérzékelőket:
- Minden hálószobában vagy a falon kívül
- A rezidencia minden emeletén
- Olyan helyeken, ahol gyúlékony anyagokat tárol, például garázsban vagy pincében.
A füstérzékelőket általában a mennyezetre vagy a fal tetejére kell elhelyezni, és soha nem ablak, ajtónyílás vagy szellőzőnyílás közelében. Ha füstjelzőt helyez el a konyhában, a téves riasztások elkerülése érdekében a legjobb, ha legalább 10 méter távolságra van a főzőberendezésektől. A befejezetlen padlásra nem kell füstérzékelőt rakni, sőt nem árt megtenni, mert a nyári hőségtől esetleg kialszik. A füstérzékelők nem túl díszesek, de ne próbáld álcázni őket festéssel. A festék elzárhatja a légrácsot, és megakadályozhatja a füst bejutását az érzékelő kamrába.
Fotoelektromos vs. Ionizáció – olyan különbség, amely változást hoz

A fotoelektromos detektorok jobban érzékelik a füstöt.
Kép jóváírása: schulzie/iStock/GettyImages
Ionizálás A füstérzékelők, amelyek az elsők voltak a piacon, kis mennyiségű radioaktív anyagot tartalmaznak, amely ionizálja a levegőt az érzékelőkamrában. Fotoelektromos az érzékelők viszont ugyanúgy működnek, mint a garázskapunyitó biztonsági érzékelői. Folyamatos fénysugár halad át a lemezek között az érzékelőkamrában, és a riasztó akkor szólal meg, ha füst (vagy gőz) megszakítja azt.
Az ionizációs érzékelők jobban észlelik a lángoló tüzeket, míg a fotoelektromos érzékelők a parázsló tüzek füstjének észlelésében. Mindkét technológia közül a legjobbat hozza ki, ha a kettős érzékelős füstérzékelő, és ez az NFPA ajánlása.
Egyes államokban most már szén-monoxid- és füstérzékelőkre is szükség van, egyes gyártók pedig olyan egységeket kínálnak, amelyek egy egységben kombinálják a fotoelektromos füstérzékelőt és a szén-monoxid-érzékelőt. De mivel ezek a szén-monoxid/füstérzékelők nem tartalmaznak ionizációs érzékelőket, nem nyújtanak maximális védelmet a tűz ellen. A legjobb stratégia a maximális védelem eléréséhez az önálló szén-monoxid védőberendezések, valamint a kétfunkciós ionizációs/fotoelektromos füstérzékelők felszerelése.
Alsó vonal

A füstérzékelők nem problémamentesek.
Kép jóváírása: Michael Blann/Fotólemez/GettyImages
Ha otthona kiszolgáltatott vagy régebbi építésű, gyorsan gondoskodhat megfelelő füst-/tűzjelzőről védelem csak akkumulátoros, kétfunkciós füstjelzők vásárlásával és felszerelésével az általa előírt összes területen kód. Ezeknek a füstjelzőknek megvan a maguk hátrányai, de a házad nagyobb biztonságban van velük, mint nélkülük.
Jobban szolgál majd, ha villanyszerelővel szereltet fel egy vezetékes, kétfunkciós füstjelző rendszert, amelyet külön elektromos áramkör táplál. Ez a fajta rendszer kötelező az új építéseknél, és nagyobb átalakítási munkák során is szükség lehet rá. De érdemes lehet vezetékes rendszert telepíteni akkor is, ha nincs rá szükség, mert az a lehető legnagyobb védelmet nyújtja.
Ha csak elemes érzékelőket szerel fel, legjobb elkerülni a kombinált füstjelző/szén-monoxid érzékelőket. A szén-monoxid-érzékelést a legjobban önálló érzékelők kezelik, amelyek akár csak akkumulátoros, akár vezetékes rendszerben is elérhetők.