4 változás, aminek meg kellett történnie a lakásomban, hogy megfeleljen az akadálymentesítési szükségleteimnek

25 éves voltam, amikor elköltöztem anyám házából, ami manapság nem szokatlan. által végzett elemzés szerint Pew Kutatóközpont2020 júliusában a 18 és 24 év közötti fiatal felnőttek 52%-a élt egyik vagy mindkét szülőjével – ez a legmagasabb csúcs a nagy gazdasági világválság óta. Én személy szerint csak izgatott voltam, hogy egyedül lehetek kint, mert fogyatékkal élőként az emberek nem számítottak arra, hogy elhagyjam a szülői házat.

Amikor a legtöbb ember elköltözik, van néhány dolog, amit keres: elhelyezkedés, megfizethetőség, biztonság. Kerekesszékesként azonban többre volt szükségem, például akadálymentesített bejáratokra, nagyobb lakásra, elérhető és hozzáférhető biztonsági lehetőségekre, valamint biztonsági útvonalra a vészhelyzetek esetére. A legtöbbet le tudtam ellenőrizni a listán (a lakásom elég nagy ahhoz, hogy elférjen a tolószékem, és van egy akadálymentesített fürdőszoba), de észrevettem, hogy még mindig vannak olyan igényeim, amelyeket kezdetben nem sikerült kielégíteni. Épületvezetőim segítségével meg tudtam valósítani ezeket a változtatásokat – nem csak magam, hanem más fogyatékkal élő és idős lakosok számára is.

Itt van az összes változtatás, amit végre kellett hajtani ahhoz, hogy a lakásom megközelíthető legyen. Az egyértelműség kedvéért ez a lista nem teljes, és az én személyes igényeimre vonatkozik. Végső soron az épületkezelők mindig többet tehetnek azért, hogy az élethelyzeteket hozzáférhetőbbé tegyék mindenféle fogyatékosság számára.

1. A tolószékem

Bár ez kívül esik az épületvezetőim hatáskörén, még mindig ugyanolyan fontos. Körülbelül akkor, amikor elköltöztem, új tolószéket kellett vennem, és a lakásom volt az, amire gondoltam, amikor elkezdtünk keresni, hogy milyen kerekesszékre lenne szükségem. Végül egy székhez jutottam, amely lehetővé tette számomra, hogy túléljem az adott lakásomban. Ahhoz, hogy főzéskor és takarításkor elérhessem a szekrényeimet, szükségem volt egy kerekesszékre, ami elbírja ezeket a magasságokat.

2. A parkoló

Fogyatékkal élőként minden rendelésemre egészségügyi furgont viszek. Amikor először költöztem a lakásomba, nem volt kijelölt hely a kisteherautó számára, ahol leparkolhatott volna, és biztonságosan leszállhatna engem vagy más személyt. Ez megváltozott, amikor egy napon kiszálltak, amikor egy épületvezető beállt az autójába. Rájött, hogy veszélyes a parkoló közepén lerakni, és már másnap elkezdtek festeni egy akadálymentesített helyet a telken.

3. Egy kamera ajtócsengő billentyűzettel

Amikor átköltöztem a jelenlegi helyemre, a kaputelefon rendszere elromlott. Ez azt jelentette, hogy nem tudtam megnézni, ki csengetett odalent. Végül az épület olyan rendszerré lett frissítve, amely kamerával és bérlő-kizárólagos kódrendszerrel rendelkezett, így kulcs nélkül tudtam kinyitni az ajtót. Mint egy ember, aki csak egy kezet tud használni (és ez az a kéz, amivel a tolószékemet vezetem), ez óriási segítség volt, mert nem kellett kulccsal harcolnom, vagy megvárnom, hogy valaki a hallban kinyitja az ajtót.

4. Az ajtókilincsek

A lakásom eredetileg szabványos kerek gombokkal volt felszerelve, ami általában a legtöbb épületben látható, de nekem gondjaim akadtak az ajtónyitással ezzel a gombbal. Több csuklómunkát igényelt, mint amennyit meg tudtam adni, így végül azt kértem, hogy cseréljék ki a kilincseket a karral rendelkezőket amit le lehet nyomni. Ezzel a berendezéssel a bejáratot is kinyithatom és kissé kinyithatom, így a kerekesszékemet behajthatom az ajtóba, hogy az út hátralévő részében kinyissam.

A kiköltözés mindenkinek nehéz, és minden embernek megvannak a maga igényei, de ha fogyatékos vagy, a folyamat más. A változtatások nemcsak az életemet tette kényelmesebbé, hanem lehetővé tette, hogy túléljek a lakásomban.